Találtam egy írást, ami szarkasztikus formában reagál arra az esetre, melyben egy hatodikos fiú megverte tanárát, mert az elvette tőle a cigarettát az iskola udvarán, és szaktanárit ígért neki. Ez az írás gyakorlatilag tökéletesen lefedi a véleményemet, de azért nézzük csak át.

„Ricsike hatodikos kisfiú. Tanuló. Nebuló. Kis pajkos. Van neki anyukája meg apukája. Ricsike öntudatos. Nagyobb, erősebb, szőrösebb, mint az osztálytársai. Biztosan nem több tizennégy évesnél, és lám, már hatodikos. - See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/6361/Ricsike#sthash.rS8PPCQN.dpuf”

Igen, jól érzékelhető gúnyba ütközünk rögtön az első mondatban, utalva a lassan többséggé váló kisebbség jellegzetességeire az életkor és az elvégzett iskolai évfolyamok száma kapcsán. Ez van, ez nem rasszizmus, el kell menni ezekbe az iskolákba, nem jogvédeni meg rasszistázni, nácizni, hanem végre kinyitni a mélyen ülő, rusnya, gombszemeket és látni a valóságot. Bizonyos csoportok – elég nagy létszámmal – nem gondolják úgy, mint mi, normális emberek, vagyis hogy a gyereknek iskolába kell járni, és a lehető legjobb tudása szerint teljesíteni ott. Így a kis hamis nem is teljesít képességeinek megfelelően (ha azt mondanám, ez felel meg a képességeinek, ugyanoda jutnánk, én vagyok a köcsög), erre való rábírására az iskolának eszköze nincs, népes családja pedig pont az ellenkezőjét várja el tőle, vagyis hogy köpje szemen az országot, és annak minden szabályát, mert ennek ez a rendje. Ha ez rasszizmus, aki ezt gondolja, menjen el ezekre a helyekre és nézze meg. Nem mind ilyen, de ilyenek léteznek, nem kevés, és a kettő nem zárja ki egymást, vagyis hogy van ilyen, az nem jelenti, hogy mind ilyen, és hogy van másmilyen, az nem jelenti, hogy ilyen nincs.

„Ricsikét óvták, legfőképpen a csúnya-csúnya szegregációtól. Nagyon okos, felkészült, tanult, a való élettel természetesen meghitt, bensőséges kapcsolatot ápoló, rendkívül belvárosi, lúdtalpas „értelmiségiek” óvták őt attól a rémségtől. Lúdtalpasék ugyanis azt álmodták meg, hogy Ricsikének az lesz a jó, ha gyorsan összezárják egy osztályba a főorvosék gyerekével. Mert Ricsike egész addigi életében nem látott angol vécét, könyvet, parkettát, kést, villát, ezért úgy lesz belőle hamar felzárkózott, a főorvosék Pistikéjével egy értelmi színvonalon lévő, szocializációjában nem lemaradt Ricsike, ha összezárják Pistikével.
Voltak persze elmaradott, konzervatív, reakciós, tudatlan, ostoba rasszisták, akik azt hangoztatták, hogy Ricsike Pistikével összezárva semmi mást nem fog megélni, mint napi frusztrációt, sikertelenséget, szégyent, s mindebből nagyon hamar rendkívüli agressziót fog „termelni” atavisztikus lénye. - See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/6361/Ricsike#sthash.rS8PPCQN.dpuf”

Én magam az elmaradott, konzervatív, reakciós, buta csoportba tartozom. De ebben nem az a lényeg, hogy össze lehet-e ereszteni a két gyereket, illetve hogy Pistikének milyen érdekei sérülnek, ha Ricsikével jár egy osztályba (mert általában ez az érv). Nem csak az itt a kérdés, ami ilyenkor mindig felmerül, hogy az a gyerek lopni fog, meg bántja a társait, meg satöbbi. Ez az egyik fele. Van azonban ebben a passzusban egy nagyon fontos gondolat, mégpedig, hogy nem fog az a gyerek mást megélni, mint napi frusztrációt és sikertelenséget, aminek következtében agresszívvé válik. Ezt ténylegesen gondoljuk végig! Veszünk egy gyereket, tizennégy évesen hatodikos. Eleve „ciki”, a gyerekek úgyis kikezdik, mert bizony ők ilyenek, illetve, ha nem is piszkálják, mert teszem azt, félnek tőle, akkor is ott van a levegőben. És a nemtörődöm Ricsike fejében is ott lesz a tudata alatt jó mélyen, hogy bizony állati ciki 14 évesen hatodikosnak lenni, és számos alkalommal megbukni. Tehát belekényszerítjük a rendszert és ezt a gyereket egy olyan szituációba, amit a világon mindenki utál, de legalább elégedettek azok, akiknek a gyerekei magániskolába járnak és üveg búrában közlekednek mindenhová. Jippí! Vegyük észre, hogy azok, akik szájalnak és leköpnek minket, rasszistának meg nácinak bélyegezve, a közelébe sem mennek a problémának! Nem tanítanak ilyen iskolában, a gyerekeik, de még a barátaik gyerekei sem mennek még a közelébe sem ilyen intézménynek, nem járnak terepmunkára a putri sorra vagy a telepekre. Egyszerűen előadják a jótékonyt, a megértőt, és leköpnek mindenkit, aki ki meri nyitni a száját. Számtalanszor mondtam ilyeneknek, hogy el lehet sétálni a város cigánytelepére (minden városban van ilyen, néhol több is), és ha visszajön mindenféle atrocitás nélkül, akkor beszélgethetünk róla, hogy miért én vagyok az idióta. Erre persze az a válasz, hogy „jártam már arra”. Persze, én is. Futva, hogy mielőbb olyan városrészhez érjek, ami már nem az ő terepük. Ez, megjegyzem, nem új keletű dolog, a rendszerváltás előtt a legtöbb helyen megvolt a rend, a város a város, a cigánysor meg a cigánysor, senki nem megy a másik területére, és akkor nincs probléma. De ez így nem jó, hát ilyet nem lehet, integrálni kell őket, mert ez Európa meg modernitás meg liberalizmus. Az még nem jutott eszébe senkinek, hogy integrálni csak azt lehet, aki integrálódni akar? Ennek pedig egyik elengedhetetlen követelménye, hogy elfogadom annak a csoportnak a szabályait, ahová integrálódni szeretnék. Nem tűnik fel ezeknek a nagyon liberális, nagyon okos embereknek, hogy e csoport tagjai közül azok, akik boldogulni akarnak és előbbre jutni, azok beilleszkedtek? Azok betartják a törvényt, a szabályokat, és a megszabott keretek között igyekeznek előre? A többire rá akarjuk erőltetni, hogy integrálódjanak, mert ezeknek a nagyon liberális embereknek a gyomra nem bírja el a gondolatát annak, hogy kivágjuk őket, mint azt a bizonyos macskát a dolga elvégzése érdekében. Nem, persze, azt az EU sem engedné. Hát EU tagállam vagyunk, mehetnek ők is oda, hajrá, ott úgyis jobb, mi magyarok rohadt szemetek vagyunk… Én meg azt gondolom, hogy ha valahova befogadnak, és minden lehetőséget megadnak, hogy beilleszkedj, pénzelnek, tanítanak, segítenek, akkor arra kultúrembernek nem az a reakciója, hogy belesz**ik a másik szájába. Ne harapd a kezet, ami etet, szokás ugyebár mondani.

Felmerül az írásban, hogy Ricsikének jogai vannak. Igen, vannak jogaik. Érvényesítik is őket úton-útfélen. Kötelezettségeik viszont nincsenek. Mert ha bármit elvárnál tőlük, ütnek, vágnak, harapnak, karmolnak, mint a sarokba szorított állat. Nézzünk például utána azoknak az eseteknek, mikor az önkormányzatok bevezették, hogy megvonják a családi pótlékot, amennyiben a gyermek nem jár iskolába. Hogy ennek mi lett az eredménye? Sajnos nem a családi pótlékok tömeges megvonása, nem is a gyerekek tömeges iskolába vonulása, sokkal inkább a tanárok tömeges fenyegetése és bántalmazása, amiért írták a hiányzásokat. S hogy nem lehet minden tanár mellé egy rendőrt állítani? De igen! Ha kell, külön ki kell képezni erre ezreket, hogy védjék a tanárokat a paraziták hordájától!

„A testnevelő tanárnőt viszont nem készítették fel az efféle Ricsikékre. A testnevelő tanárnő ostoba iskolába járt, elmaradott pedagógiát tanult, amely embergyerekekre készítette fel őt, nem Ricsikére. Ezért aztán első felindulásában úgy döntött, elveszi Ricsikétől a cigarettát. - See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/6361/Ricsike#sthash.rS8PPCQN.dpuf”

Problémám ismételten a szabályok be nem tartása, mert lehet. Ez nem csak a cigányságra igaz, magyarok közt is van épp elég ilyen szabályszegő nyomi. Valamiért kialakult az a mentalitás, hogy a szabály azért van, hogy megszegjük, ránk nem vonatkozik, illetve úgysem tehetnek semmit, ha megszegem, és egyébként sincs semmi értelme az adott szabályozásnak. Na már most! Ettől a témától függetlenül, pusztán szabálytartás kérdésében a következőket gondolom: a szabály nem véletlenül van! Valaki azt a feladatot kapta, hogy adott rendszeren belül a káoszt szűntesse meg és élhető rendszert alakítson ki. Ennek érdekében létre kell hozni egy szabályrendszert, amit ha mindenki megtart, akkor rend lesz és biztonság, nem kell félni, mindenki tudhatja, mire számíthat. Legyen ez jog, kresz, iskolai házirend vagy tanulmányi és vizsgaszabályzat, mindez azért van, hogy átlátható és nyomon követhető legyen az adott rendszer, nem utolsó sorban pedig, nagyon sok esetben biztonságos, életet nem veszélyeztető. Szabályokra onnantól kezdve szükség van, hogy létezünk. A fizika törvényeit meg lehet próbálni megszegni, ennek következménye azonban például az, hogy az ember agya szétloccsan a betonon, és nem lesz olyan szerencsés, mint a prérifarkas, hogy tovább üldözhesse a gyalogkakukkot. A társadalom generálta szabályok véleményem szerint hasonlóak. Mindig van okuk. Ha pedig egy szabály tényleg baromság, annak is léteznek fórumai, amiken keresztül lehet tenni azért, hogy megváltozzon. A szabályok betartatására pedig mindig felhatalmaz valakit a társadalom, egyfajta felügyelőként. És itt visszatérünk a tanárhoz, az iskolához. Az iskola azért van, hogy okítsa a sok kis nyitott ám majdnem üres koponyát, megtanítsa nekik a történelmet, matematikát, irodalmat, satöbbi, valamint a társas együttlétezés alapvető szabályait közösségben. Plusz még egy sor törvényt is be kell tartania és tartatnia. Ebből adódóan az iskola nem engedélyezheti 18 éven aluli személynek a dohányzást, mivel a törvény szerint azt nem lehet. Ő nem is vehetne dohányárut, be se mehet a dohányboltba. De oké, van nála cigi. A tanár és az iskola akkor sem engedheti meg, hogy az öntudatos Ricsike az iskolában bagózzon. Egyfelől mert életkora miatt amúgy sem lehetne neki, másrészt mert közoktatási intézmény területén tilos a dohányzás, harmadrészt, mert ha Ricsike gyakorolja az iskolában ama jogát, hogy ő azt tesz magával, amit akar, és úgy döglik meg majd tüdőrákban, ahogy neki tetszik, akkor a többi gyermek jogát korlátozza és sérti az egészséges iskolai környezethez, alapvetően az egészséghez. De persze kit érdekel a többi gyerek joga, mikor Ricsike is képben van? Mert neki joga van integrálódni, és ő ezt így képzeli el. Arról már szinte értelmetlen is beszélni, hogy másik cikkekben elmesélik, hogy ez az iskola masszívan rontja a környék megítélését, és a szülők még a közeli óvodából is elviszik a gyerekeiket, ugyanis a Ricsikék naphosszat randalíroznak az utcán, köpködnek, káromkodnak, verekednek, üvegeket és fecskendőket dobálnak be az óvoda udvarára. Na, kedves mindenféle jogvédők és integrációhívők, kérdem én, hol normális ez a viselkedés, és milyen alapon köteles a többségi társadalom elviselni az ilyesfajta viselkedést? Miért köteles a dolgozó anyuka és apuka eltűrni, hogy apró csemetéje az óvoda udvarán szúrhatja meg magát tűvel, vagy vághatja meg magát üveggel, nem azért, mert tróger az ovi és nem figyelnek, hanem mert ez minden nap így megy? Miért kell elviselni a tisztességes szülőnek, hogy gyermeke tirpák, közveszélyes környezetben töltse mindennapjait? Persze, vigye másik óvodába. Ezt is teszik. Az intézmény pedig hamarosan be fog zárni, mert a szülők elviszik a gyerekeket, így pedig nem kapnak pénzt fenntartásra.

Elmondom, szerintem mi a megoldás, aztán felteszem a kérdést.

Mint mondtam, integrálni azt lehet, aki integrálódni akar. Ha lefordítjuk magyarra a kérdéskört, és nem dobálózunk divatos idegen szavakkal, akkor azt mondhatjuk: befogadni azt lehet, aki be akar illeszkedni. Nem furcsa, hogy alapvetően a magyar nyelvben erre két külön szó van? Ez a két szó azt mutatja, hogy a folyamat sikeressége érdekében mindkét félnek cselekednie kell. Kiemelném, hogy MINDKÉT félnek. És lássuk, mi történik. Hátrányos helyzetre való tekintettel segély, sok-sok féle anyagi juttatás. Az iskolában akár ingyen ebéd, ami rendben is van, és ingyen tankönyv, hisz nehéz az élet. Rendben van. Ha véletlen eljut magasabb oktatási szintig, ösztöndíjak, segítő programok. A közoktatásban gyógypedagógusok, segítőtanárok, több, megragadásra váró lehetőség. Ez az egyik fél. És mit vár a rohadék egyik fél a másiktól? Törvények betartása (például figyelembe venni, hogy a lopás, fosztogatás, bántalmazás, rongálás bűncselekmény, de legalább szabálysértés), a gyerekek iskolába járatása, és affinitás a munkavégzésre. Tény, hogy egyik 4-8 elemit végzett szerencsétlenből sem lesz az MNB elnöke, de minimális önkritikával be lehet látni, hogy ez miért van így. Tehát, én azt gondolom, hogy a befogadó oldal megtette, ami tőle elvárható. Az illeszkedő oldal jelentős része meg baromira nem csinál semmit. Megoldás? Kettő is van kapásból. „El lehet innen menni”, csak hogy „klasszikust” idézzek, ha nem képesek beilleszkedni, betartani a törvényeinket, akkor takarodjanak oda, ahol ezt a viselkedést eltűrik. Oké, ez nem élhető verzió, hova küldjük őket? Rendben, vázolom a másikat.

Törvények szigorú betartatása, szabályszegés esetén súlyos büntetés. Nem csak rájuk vonatkoztatva, mindenkire egyaránt. Lopott? Értéktől függően börtön vagy közmunka. Többször is elkapták lopással? Minimum 2 év börtön. Tanárok védelme annak érdekében, hogy normálisan vezethessék a naplót. Amennyiben megtámadják a tanárt, a pereputty börtönbe, a gyermek állami gondozásba. Már a gyermek is minibűnöző? Javítóintézet azonnali hatállyal, családi látogatás legfeljebb havonta egy napon. Hátha még lehet belőle embert csinálni. Odafigyelés, megfelelő emberek képzése, vasszigor. Ezt a problémát így lehet megoldani. Ez persze nem a komplett cigánykérdés megoldása, csak egy szelet.

Milyen ember az, aki rátámad egy tanárra? Hogy áll össze a világ úgy egy gyerek fejében, hogy egy felnőttnek ő nekimehet? Hogyan lehetséges, hogy egy kölök azt gondolja, hogy neki bármit is szabad a tanárával szemben? Súlyos nézeteltéréseim voltak két tanárommal is, ráadásul mindkettő bő egy fejjel volt nálam alacsonyabb, tehát fizikumom megengedte volna, de soha eszembe sem jutott, hogy kezet emeljek rájuk. Még mikor az anyjába kívántam az osztályfőnökömet, akkor is tisztelettel beszéltem vele, még akkor is, amikor az érettségi találkozón ő nem volt hajlandó fogadni a köszönésem. Még a hangomat sem emeltem meg soha egy tanárral szemben, nem hogy kezet emeljek rá. De nekik szabad? Mert cigányok? És még ők kérdezik, ha rendőri intézkedés van, hogy azért, mert cigány vagyok? Válaszom: nem, nem azért, mert cigány vagy, hanem mert megszegted a szabályokat!

A kérdésem tehát a rém liberális és védelmező okosokhoz: hogyan lehet megoldani, hogy ezek a gyerekek tanuljanak, ne az iskola mellé járjanak, és a családjuk lelki világa se sérüljön, anélkül, hogy megsértenéd a vélt vagy valós személyiségi és alkotmányos jogaikat?