Nem vártam, hogy bárki ír kommentet bármelyik bejegyzésemre. Én hülye, ma ránéztem a kommentekre. :)

Nem rég kezdtem el én itt írogatni, politizálni nem volt szándékom, nem is az továbbra sem. De én ostoba, mertem megszólalni internetadó ügyben. Elmondani a saját véleményemet, ahogy ahhoz jogom van, mint mindenki másnak. Elmondtam, én mit láttam, az általam látottak és olvasottak alapján kialakítottam egy véleményt, és közzétettem. Még csak meg sem osztottam sehol, megírtam, elmentettem, el lehet olvasni. És aztán jött az áradat.

"Rohadt fideszbérenc", "ostoba barom", "mennyit kaptál ezért?", "nem értesz te sz*rt se" és a többi. A jó dolog csak az, hogy idegen emberek ilyen szintű szitkozódása nem tud megérinteni. Volt egy kommentelő, aki annyit mondott, hogy az én véleményem is csak egy vélemény. Volt, aki kérdések formájában vázolta, hogyan működik az internetszolgáltatás rendszere. És voltak, sajnos többen, mint a normálisak, akik anyáztak. Viszont ami nem volt: senki nem volt, aki megértette volna, hogy az írás lényege nem az adó, nem a kormány, az ellenzék, vagy bárki, onnan föntről. A dolog lényege az lett volna, hogy ne egy helyről tájékozódjunk, ne dőljünk be mindennek, ne emeljünk magasra senkit azért, mert ott van, ahol, legyen az médiahuszár, politikus vagy bármilyen közszereplő. Én nem az adó mellett vagy ellen szólaltam meg. Én a hisztéria ellen szólaltam meg. Ez egy gerjesztett történet volt - véleményem szerint - , hogy melyik oldal gerjesztette, azt nem tudom, nem csücsülök a parlament küszöbén. Gumicsont volt. A hozzászólók jó része pedig annyit fogott fel, hogy én, csökönyös idióta barom az M1 híradót nézem reggel. Mindig azt néztem, MSZP kormány alatt is. Reggel azt. Aztán később, mikor gép elé kerülök és ráérek, megnézek egy csomó hírportált, hetilapokat, függetlenül attól, hogy milyen vélt vagy valós politikai beállítottsága van annak, aki ott ír.

A tündéri, hogy a többi bejegyzésemnél továbbra sincs egyetlen komment sem :) Nyilván az senkit nem érdekel. Senkit nem érdekel az ELTE botrány, vagy a kiskorú bűnözők, és még a kivételes pillangólelkű állapotomban megrebegtetett békesség és jóság sem. Ezek nem fontosak, el se kell olvasni, csak olyat kell olvasni, amin lehet kurvaanyázni meg szitkozódni, osztani, okoskodni olyan stílusban, ami erősen predesztinálja a kommentelő IQ szintjét. Hordott már le engem az egyetemen oktatóm, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy ennyire egysíkúan, determináltan és előítélettel gondolkodjak egy társadalmi jelenségről, de ő ezt olyan stílusban tudta megtenni, hogy folytattunk egy vitát, amiben igazat adtam neki abban, hogy egysíkúan gondolkodom az adott ügyben, de ez nem is fog megváltozni. Ő pedig ezt elfogadta, mint véleménykülönbséget. Mert értelmes emberek ezt így szokták, nem anyázva.

Nekem nem célom megmondani a tutit. Nem tudom a tutit én sem, megjegyzem, hogy az a sok okos kommentelő sem. Reménykedem a jóban, teszek a saját boldogulásomért, és próbálok minden oldalról megvizsgálni olyan kérdéseket, amelyek érintik az életemet, vagy legalább érdekelnek. Én nem gondolkodom az MSZP-Fidesz síkságon. Nem gondolkozom a kormány-sanyargatott nép síkságon. Se az én-ti síkságon. Engem az egyetemen arra képeztek, hogy vizsgáljak meg jelenségeket, a lehető legtöbb szempontot és változót figyelembe véve, és ez alapján próbáljak megállapítást tenni, ami ugyan teljesen igaz soha nem tud lenni, de közelíthet a valósághoz. (most jöhetnek majd az ötletek, melyik kretén egyetem vett fel engem és tanított a szakmámra, no meg mi lehet az, biztos szabad bölcsész... hooooogyne, hajrá)

Én felvetettem egy problémát, olyan aspektusokkal, amit addig azok az írások, amelyeket láttam, nem vetettek fel. Azt már le sem írtam, hogy milyen súlyos kollektív paranoiában szenved ez az ország. És még az is lehet, hogy jogos minden összeesküvés-elmélet, igaz minden vád, és meg akarnak minket ölni. Lehet, hogy így van, és én fogok a legjobban pofára esni, mikor mindez bekövetkezik. Kalapom ledobom majd, meg lehet taposni a vagonba menet, a fejemmel együtt.

Arra próbáltam volna rávilágítani, hogy ez egy súlyos játék, amiben mi csak játékszerek vagyunk. Mi, mind. Az is, aki anyázott nekem, az is, aki nem, az is, aki el sem olvasta, és én is. Igen, azt gondolom, hogy van, akinek kedvez, ha tömegek mennek az utcára, és azt is gondolom, hogy nem azért jó ez neki, mert Marika néninek és a kis unokájának akar majd segíteni.

Írtam egy szösszenetet a Vida Ildikó ügyről. Most még gondolkodom, hogy közzé tegyem-e. Nem azért, mert félek a kommentáradattól, nem félek én nagyszájú nethuszároktól. Azért gondolkodom, hogy közzé tegyem-e, mert abban is van egy-két mondat, amit ki lehet ragadni, és elveszíteni a lényeget. Azt a lényeget, amit én mondani szeretnék. Nem akartam igazságot tenni internetadó ügyben, és nem akarok Vida Ildikó ügyben sem. Mondok valamit, ami sokkal fontosabb, mint egy Orbán vagy egy Gyurcsány, egy Vida vagy egy Goodfriend. Fontosabb lenne, mint azok a dolgok, amiken itt acsarkodunk. De annyira acsarkodni szeretnénk, hogy a sorok lényegét nem látjuk.

Alszom még egyet a Vida Ildikós dologra, sokadjára átolvasom, átírom, talán úgy átmegy majd a lényeg. Bár aki anyázni akar, úgyis talál majd benne egy mondatot, amibe bele tud kötni. Én pedig pont le fogom tojni. Amint érkezik bármely poszt alá értelmes, kulturáltan megfogalmazott ellenérv, illetve jön valaki, aki ilyen stílusban meg tudja nekem mondani, miért én vagyok a hülye, és elmagyarázza tuti módon a rendszert, fejet hajtok.

Tisztelettel!