Legyen akkor egy kis internetadó. Nem voltam tüntetni, nem vagyok Orbán-hívő sem, és takarodj- ordibáló sem. De azt azért elmondom, mi az, ami engem bosszant.

Történt egy hétfői napon, hogy kényelmes reggeli kávézgatás közben az M1 ment a háttérben, fél füllel figyeltük. Bejött a jószág, valami kormánypárti, és az internetadóról beszélt. Hogy ez nem az állampolgárokról szól, ez a szolgáltatókat terheli, és arra is van stratégia, hogy hogyan küszöböljék ki az többletköltség áthárítását a fogyasztókra. Elmondom még egyszer: ez egy HÉTFŐI nap volt, reggel. Teltek a napok, csend volt. Majd a hét végén valami barom böngészett és jött az, hogy „jéé, köcsögök, internetadót akarnak, na, ebből gyorsan botrányt csinálunk, erre úgyis ugrik majd mindenki, és így lesz miről írni, tudósítani, nem rúgnak ki”. A hét végére tehát őrült botrány és elképesztő felháborodás tört ki. Mi pedig, két gondolkodó marha, csak néztünk és pislogtunk, hogy basszus, még hétfőn néztük ezt az M1-en, és ez nem a jópolgár kárára akar menni, mi van ezekkel? De a botrány csak nőtt és nőtt, tüntetések, tömeghisztéria, „mongyonle”, satöbbi. Az egésszel mára egyetlen problémám van:

- Amikor a kormány úgy döntött, hogy elszámoltatja a bankokat, az EU ugatott, mint egy csahos kutya, a kispolgár meg örült, mert a rohadt szemét bank, az is csak rajtam élősködik, hát dögöljön már meg, fizessen csak, mocsok!
- Amikor a kormány úgy döntött, adóztatja a multikat, senki sem ellenkezett, csak az EU és a multik sírtak és óbégattak, hogy ez már így mégsem járja, hát nem lesz akkora a profit. Ment utcára bárki is? Nem, dehogy! Mert persze dögöljön meg a rohadt multi is, mert mocsok drága, fillérekért vásárolja fel a termékeket a magyar gazdától, meg egyébként is, nem is magyar, fulladjon meg, fizessen csak!
- Mikor úgy döntött a kormány, hogy a kereskedelmi televíziókra szabja ki az új adót, ment utcára bárki? Nem, persze, hogy nem. Hallgattuk az RTL hisztériáját és szánalmasan bárgyú hadüzenetét, a TV2 többnyire csöndben maradt, volt hangoskodás, de utcára senki nem ment.

Na már most! Gondolja bárki, hogy a kereskedelmi csatornák nem tudják úgy alakítani majd a dolgokat, hogy a többletkiadásukat a fogyasztó fizesse? Gondolja bárki, hogy a multik nem fognak valahol rést találni, ahol vissza tudják szerezni az elveszített profitot? Akár az eladási árakon, akár a felvásárlási áron. Gondoljuk, hogy a bank nem terhelte át ránk azt, amit bukott?
És komolyan gondolja bárki, hogy meg merne lépni akármilyen kormány olyat, hogy több tízezer forintnyi költség háruljon havonta a polgárra, mert filmet tölt le, vagy ilyesmi?
Szép dolog, hogy „amit a tévében mondanak, az biztos úgy van”, de kurvára nincs úgy! Ki kéne húzni a kis okoska fejeket az RTL és társai seggéből, és elkezdeni gondolkodni, olvasni, utánanézni a dolgoknak, keresni közlönyt, vagy bármit, ami legalább relatíve objektív információt képes tartalmazni! Nem mindent elhinni, amit a képünkbe hánynak, azt ugyanis jobb helyeken le szokás törölni, a rongyot pedig lehúzni a wc-n. Az ember agya nem azért fejlődött, hogy pusztán a vegetatív funkciókat lássa el, ha így lenne, az evolúció nem ügyködött volna, hogy gondolkodó emberré váljunk.
A költségek áthárításáról pedig csak annyit, hogy ha a kormány megadóztatná az internetszolgáltatókat, és azok elkezdenék emelni emiatt az árakat, nagyon hamar újra csökkenteniük kellene. Ugyanis amíg akár csak egy olyan van közöttük – és bizony EGY mindig van – aki meglátja a lehetőséget, aláígér a többieknek, és elkezdi elszívni az előfizetőket, addig ott a lehetőség az árversenyre, és újra mindenki elkezd egymás alá licitálni. Ez bizony egy piaci tény, tapasztalhatjuk nap mint nap. Arról nem is beszélve, hogy ha egységesen úgy döntenének, hogy adott áron szolgáltatnak, azt egy olyan gazdasági tömörülésként ítélik meg az európai törvények, amely büntetendő.

Nem tűnik fel, hogy ez csak egy beteges hisztériakeltés? Hogy az egésznek az a célja, hogy az emberek ne ücsörögjenek otthon szabad idejükben, hanem balhézzanak, vonuljanak, féljenek és gyűlöljenek? A félelemben élő embert könnyebb irányítani, manipulálni, rávenni arra, amit akarunk tőle. Ugyanis ha fél, nem nagyon akar mást, mint félelme tárgyától megszabadulni. Ebben az állapotban pedig gyakorlatilag bármire képes, a szint attól függ, mennyire erős a félelme és mennyire érzi az életét fenyegetve.
Nem tűnt még fel, hogy mi, magyarok, folyton elégedetlenek vagyunk? Akármi történik, mindig van, akinek nem tetszik, és mások mindig csatlakoznak hozzá. Valahogy olyanok vagyunk mi, hogy ha kapunk egy finom és szép tortát, elkezdjük enni, majd valaki megszólal: azért lehetne rajta több hab! És százból lesz legalább tizenöt, aki beáll mögé, és elkezdi verni a pultot a cukrászdában, hogy adják vissza a pénzünket az elfogyasztott tortáért, mert az szar volt, nem volt rajta elég hab. Ez a hasonlat persze nem az internetadóra vonatkozik, csak ilyesmik vagyunk. És nem tűnik fel, hogy a politika (minkét oldal) ezt használja ki folyamatosan, immáron minimum huszonöt éve? Ezzel játszanak egyfolytában, és hol ide, hol oda rángatják a száraz, szúrós madzagjukon az elégedetlenkedőket. De elárulom, ez az út sehova nem vezet a polgár számára, ugyanis az elégedetlenkedő sosem válik elégedetté, mert a vérébe ivódik, hogy keresse a hibát, amibe bele lehet kötni. És egy részünk ilyen. És ezeket az embereket bármikor utcára lehet vinni.
Senki nem vette észre, hogy egészen véletlenül úgy lett szervezve a tüntetés, hogy a szomszédságában kiabáltak az ultrák? Kivételesen kapnak egy pici vállon veregetést, hogy nem csináltak balhét (később majd kifejtem a „miért nem jár nekik vállon veregetés” gondolatkört is), de az egész hajazott egy korábbi sztorira, amiből gyújtogatás meg kocsi-borogatás lett, nem rémlik?

Észre kéne venni, hogy mikor rángatnak minket. Észre kéne venni, hogy mikor jogos a szájalásunk, és mikor kéne inkább csöndben meghúzni magunkat. Észre kéne venni, mikor játékszerek vagyunk. Észre kellene venni, amikor dobálnak be nekünk témákat, csak azért, hogy a lényegről ne beszéljünk. Azt is észre kellene venni, amikor valakit nem a józan ész vezérel, hanem a kicsinyes düh és bosszú, mert „elvették a játékát” és ezért oda akar csapni egyet. Észre kellene venni saját magunkat, mérlegelni saját felelősségünket, kötelességeinket és jogainkat, helyzetünket, életünket. Észre kellene venni, hogy ez itt egy társadalom, abban élni nem könnyű, vezetni pedig még nehezebb. Észre kellene végre venni, hogy egy irányba kellene haladni, nem szétszakadni és toporogni a fekáliában!